Boldogan éltek - 18. fejezet


Alinda hátán még akkor is futkározott a hideg, amikor beültek a taxiba, és elindultak hazafelé. Bár nem nézett hátra, mégis minden sejtjében érezte, hogy Grey nyomozó egészen addig bámult utánuk a járda széléről, amíg el nem tűntek a szeme elől.
– Kerryt gyanúsítja, igaz? – lehelte a szavakat, a mellette ülő Gilbertre pillantva. Ha ennél hangosabban mondaná ki, az már túl… megmásíthatatlan lenne.
– Igen. – Gilbert homloka mély ráncokba gyűrődött. – És attól tartok, azt hiszi, hogy maga tudja, hol van a barátnője, csak nem akarja elmondani.
– De ez nem igaz! – szisszent fel Alinda. – Ha tudnám, hol van Kerry, nem kerestem volna Briannél, hanem odamegyek hozzá.
– Én tudom, de Grey nem. Ráadásul az a feladata, hogy mindennek utánajárjon. Magának is utána fog. – Gilbert felhúzta a szemöldökét, és Alinda azonnal megértette, amit nem mondott ki.
– A rendőrség figyelni fogja, hogy találkozom-e Kerryvel – suttogta.
Ahogy a szavak értelme tudatosult benne, bizseregni kezdett a nyaka, majd az egész háta, mintha máris figyelné valaki. Hátrakapta a fejét, és kilesett a hátsó szélvédőn, de a következő autó jó százméternyire jött mögöttük, és nem tűnt rendőrségi járműnek. Egy nagyon picit fellélegzett, de a gyomrát szorító idegesség nem múlt el.
Amikor Grey nyomozó közölte velük, hogy az előszobában fekvő alak nem Kerry, Alinda annyira megkönnyebbült, hogy alig bírt megállni a lábán. Bizonyára rossz ember, de legbelül szinte ujjongott, hogy Brian halt meg, és nem a barátnője.
– Alinda – rázta fel a gondolataiból Gilbert hangja.
– Hm? – A férfi arcára nézett, és a gyomrába különös melegség kezdett gomolyogni. Fogalma sem volt, hogy csinálta volna végig az elmúlt néhány órát Gilbert nélkül. Ám ennek ellenére egyértelműen kiolvasta a ki nem mondott kérdést a férje tekintetéből. – Nem Kerry tette! – csattant fel azonnal, és a korábbi melegség helyett már düh kavargott benne, végigszáguldva az erein, felforrósítva az arcát.
– Csak hallgasson meg – kérte a férfi
Alinda visszanyelte az indulatát, és beletörődően bólintott. Ennyivel tartozik Gilbertnek, amiért belerángatta ebbe az egész borzalmas ügybe.
– Hallgatom.
– Eszembe sincs azt állítani, hogy a barátnője szándékosan megölte a férjét – kezdte Gilbert, és érződött, hogy minden szavát alaposan megfontolja. – De pont maga mondta, hogy rossz érzése volt Briannel kapcsolatban. Talán igaza volt…
– De hát azt mondta, hogy minden pszichológiai tesztje rendben volt! Hogy minden vizsgálaton átment!
Gilbert felsóhajtott, és úgy dörgölte meg az állát, mintha egy makacs koszfoltot akarna eltűntetni magáról.
– Ezen a ponton kénytelen vagyok számításba venni, hogy valami nem úgy működik a tesztekkel, ahogy kéne – morogta, és Alinda érteni vélte, mennyire nehéz lehetett ezt kimondania neki. A házastárskereső program az ő projektje. Ő dolgozta ki hosszú évek munkájával. Az talán nem annyira tetszett neki, hogy a kormány kötelezővé tette, de magában a programban vakon hitt. Nem lehet kellemes szembesülnie azzal, hogy talán hiba csúszott a számításaiba.
– Mira célozgat? – terelte vissza Alinda a figyelmét a férfi korábbi szavaira.
– Arra, hogy Brian talán bántotta a barátnőjét. Kerry pedig védekezni próbált…
Több szó nem jutott el Alinda füléig. Lelki szemei előtt rögtön felsejlett a borzasztó jelenet, ahogy a nagydarab Brian ütésre emeli egyik izmos karját, Kerry pedig a rémülettől letaglózva néz fel rá, szeméből süt az iszony. Alindát a hányinger kerülgette.
– Ha így is történt – nyögte ki –, akkor Kerry nem rohant volna el, hanem vállalja a felelősséget azért, amit tett. Ismerem! Nem menekült volna csak úgy el!
– Alinda. – Gilbert megfogta remegő kezét, a hangja meleg volt és simogató. – Képtelenség megmondani előre, hogy reagálna valaki egy ilyen helyzetben. Már egy ideje nem beszélt a barátnőjével, nem tudhatja, milyen lelkiállapotban volt. Talán rettegett a férjétől, talán teljesen ösztönösen kapta elő azt a kést. – A férfi hangja elhalt, és Alinda hallotta, hogy nagyot nyel. – A bántalmazott ember másképp cselekszik – mondta jóval rekedtesebb hangon, mint az előbb.
 Alinda egy hosszú pillanatig csak nézte a férfi megfeszülő állát.
– Maga már találkozott bántalmazással – szólalt meg csendesen, Gilbert pedig lassan bólintott.
– Igen, és elhiheti nekem, hogy olyankor nincs logika, nincs ésszerű gondolkodás. Olyan, mintha egy buborékba lenne, ahova nem hatol be a külvilág, csak a bántalmazó. És képtelenségnek tűnik kitörni belőle. – Gilbert hangja reszelős volt, a szeméből sütött a keserűség.
– Sajnálom – suttogta Alinda, és az egyetlen dolgot tette, ami ebben a helyzetben helyénvalónak tűnt: közelebb csúszott a férfihoz és megölelte. Gilbert azonnal a dereka köré fonta az egyik karját.
– Nem számít, már rég történt – mormolta Alinda hajába lágyan. Anélkül, hogy további részleteket elárult volna. Alinda pedig visszafogta magát, hogy ne kérdezősködjön.
– Ez volt az egyik célja a programmal, igaz? – jött rá hirtelen. – Az egymáshoz tökéletesen passzoló párok nem fogják bántani egymást.
– Igen, bíztam benne, hogy ezzel a házasságon belüli erőszakot is ki tudom küszöbölni, de úgy tűnik, nem teljesen sikerült. – Gilbert hangjába visszatért a keserűség. – Most biztos ostobának és naivnak tart.
– Csak idealistának – mosolyodott el Alinda. – Mihez fogunk most kezdeni?
– Még nem tudom, de kitalálunk valamit.
Gilbert közelebb vonta magához, Alinda pedig beletemette az arcát a férfi pulóverébe. Belélegezte az illatát, és közben minden szörnyűség ellenére, ami történt, az összes problémájuk dacára furán boldognak érezte magát.

Könyvajánló – Gregg Hurwitz: Az Árva (Orphan X 1.)

Újabb kedvenc könyvet avattam, ami ismét egy sorozat első része. Ezúttal thrilleres hangulatú krimi, kemény akcióval, kicsit képregényes háttérrel, rengeteg tesztoszteronnal és kütyüvel. Romantikát viszont csak nagyon apró nyomokban tartalmaz, ami jól is van így. Első olvasásom a Fumax kiadótól, de biztosan nem az utolsó. Lássuk, mivel fogott meg ennyire X Árva, vagyis Evan Smoak!


Tartalom
A ​Seholember. Városi legenda. Egy férfi, akinek a nevét csak suttogva emlegetik. Azt beszélik, ha felkeresi valaki, aki reménytelen helyzetbe került, és méltó a segítségére, ő mindent elkövet, hogy megvédje és megmentse.
Ő azonban nem csupán legenda.
Evan Smoaknak megvan hozzá a képessége és a forrásai is, hogy segítsen azokon, akiken senki más nem segít. Rendkívül veszélyes múltja van. Még gyerekként választották ki, hogy a szigorúan titkos Árva program részeként tökéletes, hivatalosan nem létező ügynökké – más szóval gyilkossá – neveljék és képezzék ki. Ő volt X Árva. Evan egy idő után szakított az ügynökséggel, és az ott tanultakat arra használta fel, hogy minden hidat felégessen maga után.
Most azonban valaki a nyomában van. Valaki, hasonló képességekkel és kiképzéssel. Valaki, aki ismeri X Árvát. Valaki, aki egyre közelebb és közelebb kerül hozzá, és kihasználja Evan gyengéjét – a Seholemberként végzett küldetését –, hogy megtalálja és kiiktassa őt.
 
Vannak könyvek, amik már az első oldalon beszippantanak, és alig tudom letenni őket. Az Árva is ilyen. Ilyenkor mindig kielemzem, hogy mi az a történetben, ami ilyen gyorsan bevon, mert egyrészt érdekel, másrészt ebből is lehet tanulni.
Néha az író stílusa az, ami azonnal elvarázsol, máskor egy karakter vagy a hangulat, egy erős nyitókép, esetleg egy olyan téma, ami érdekel. Ennél a regénynél azonban nehéz volt rájönnöm. Végül abban egyeztem ki magammal, hogy itt egyszerre több dolog fogott meg – igazából szinte minden.

A nyitás
Egy prológussal nyitunk, egy múltbeli jelenettel. Erős a kezdés, mert felvázol egy érdekfeszítő alaphelyzetet. Adott egy rossz körülmények között élő árvafiú, Evan, akinek lehetőséget kínál egy idegen férfi, Jack Jones. (Az alliteráló nevekről csak nekem ugrik be mindig, hogy kamunevek?)
Evan nem sokat hezitál, elfogadja az ajánlatot, mert még az ismeretlen is jobb, mint a jelenlegi helyzete. Az olvasó pedig elkezd aggódni, hogy vajon jól teszi-e? Mert az idegen ugyan szimpatikusnak tűnik, de nem túl közlékeny.

„– Lehet, hogy nem árulhatok el mindent azonnal – teszi hozzá épphogy nem bocsánatkérő hangnemben –, de sosem fogok hazudni neked.
Evan a férfit tanulmányozza, és úgy dönt, hisz neki.
– Fog bántódásom esni?
Jack csak vezet tovább, mereven maga elé nézve.
– Néha.”

A prológus kétségkívül ütős, bár kicsit sablonos, több regény is kezdődik hasonlóan. Az első fejezet azonban azonnal kiküszöböli ezt a csorbát. Jó pár évet ugrottunk az időben, Evan Los Angelesben él, épp egy melóból érkezik haza az elegáns toronyházba, ahol a felső szinten lévő penthouse az övé. Megsérült egy akcióban, karján a dzsekit vér áztatja, minél előbb be akar jutni a lakásába, még mielőtt összevérezne mindent, de pechjére a liftben belebotlik a lakógyűlésre igyekvő szomszédjaiba. A jelenet remek! Egyszerre feszült, hisz izgulunk, hogy Evan ne bukjon le a vérző karjával, és humoros meg szarkasztikus, ahogy bemutatja a többi lakót, akik mind tipikus amerikai átlagpolgárok, mégis nagyon élőek, nagyon jól kidolgozottak.

A karakterek
A karakterek kidolgozottsága végig jellemző a regényre. A legapróbb mellékszereplő is úgy van megírva, hogy olvasás közben azt érezzük, bármelyik pillanatban lesétálhatna a könyv lapjairól, és megjelenhetne előttünk.
A főszereplő Evan Smoak karaktere viszont mindegyik fölé emelkedik. Ő a tipikus megfigyelő, aki meghúzódik egy sarokban, és mindent észrevesz, őt pedig senki. Átlagos pasas, nem izmoktól duzzadó akcióhős. A környezete számára ipari tisztítószereket áruló vállalkozó, közben pedig megszámlálhatatlan módon tud ölni, és öl is, de nem ész nélkül, vannak szabályai. Az érzelmeit elfojtja, talán nincsenek is érzelmei. Nem tudja, milyen az, amikor az embert barátok veszik körül, akikben megbízhat. Érződik, mennyire magányos. (Egy cserepes aloe verát dédelget!) Közben pedig olyanoknak segít, akiknek senki más. Furcsa hős: már-már kórosan antiszociális, nem túl empatikus, öl, ha kell és megmenti az ártatlanokat. Egyszerre van meg benne a fény és a sötétség. Még bele sem melegedtem az olvasásba, máris imádtam!

„– Egy idős indián arról a csatáról mesél az unokájának, amely mindenkiben ott dühöng legbelül.
– A két farkas.
– Így van. Az egyik farkas a düh és a félelem és a paranoia és a kegyetlenség. A másik a kedvesség, a szerénység, az együttérzés, a békesség. És a fiú megkérdezi a nagyapját, hogy melyik farkas győz. Emlékszel a válaszra?
– Az, amelyiket eteted.
– Így van. Tudod mi a mi legnagyobb kihívásunk? – Jack összehajtogatja a vászonszalvétáját, és letörli a szószfoltot a tányérja széléről. Aztán egyenesen Evan szemébe néz. – Mi mindkettőt etetjük.”

Az akció
Az Árva kétségkívül egy akcióregény. Evan James Bondot megszégyenítő kütyü- és fegyverarzenállal rendelkezik, és olyan profin harcol, amit könyvben eddig talán nem is olvastam. Ismeri a legtöbb harcművészetet, a fegyvereket, olvas az ellenfeleiből, előre kalkulálja, mit fognak tenni. De szerencsére az író nem adott neki túl nyilvánvaló plot armort. Legalábbis én többször is aggódtam az életéért.
A regényben tehát sok a kendőzetlen és véres akciójelenet, de a krimis fordulatok sem hiányozhatnak. Az egyik fordulatban ugyan végig reménykedtem, és szerencsére be is jött a tippem, de ez nem vett el az élvezeti értékéből. A többi fordulat pedig alaposan meglepett. Utólag már látom persze, hogy voltak ezekre utaló jelek, de olvasás közben nem sikerült megfejtenem őket, amit én nagyon szeretek. Azok a legjobb krimik számomra, ahol meglepnek az események, de aztán visszagondolva az olvasottakra, bőszen bólogatok, és nem is értem, hogy nem jöttem rá a titkok nyitjára.

Érzelmek
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, figyelmeztettek, hogy ebben ne is nagyon keressek romantikát, mert úgysem fogok találni. Azt kell mondanom, hogy nem így van! Végig ott van egy finom, leheletnyi románc Evan és a szomszédja, Mia között. Alig van kimondva, mégis végig érezni lehet. És nekem nagyon tetszett így! Ahogy Evan és Mia fia között kialakuló barátság is. Nagyon-nagyon remélem, hogy a sorozat többi részében ennek a szálnak még lesz folytatása.

„– Mi teszi boldoggá?
A nagy távolságú lövőprecizítás.
– Az afrikai oroszlánkutya.
Mia halk, vidám hangot hallatott, szája félmosolyra húzódott.
– Mi teszi boldoggá?
A kétkezes dzsudzsucu harcok.
– A francia búzavodka.
– Mi teszi boldoggá?
Ezúttal nem volt különbség a gondolatai és a szavai között.
– A szeplőid.”

Hangulat és stílus
Ahogy olvastam a könyvet, a jelenetek filmként pörögtek a szemem előtt, és számomra az egész kicsit a szuperhősős képregényekhez volt hasonló. Az író stílusa is nagyon megfogott. Lényegretörő, direkt a megfogalmazás, de az érzelmek hihetetlenül jól átjönnek, a környezet leírásánál pedig nagyon egyedi képeket használ. Nagy-nagy piros pont a fordítónak is, remekül visszaadott mindent.

Egyszóval ez egy remek akciókrimi, kivételesen jól megírt szereplőkkel, izgalmas fordulatokkal, magával ragadó hangulattal. A műfaj kedvelőinek kihagyhatatlan olvasmány.

Legnépszerűbb bejegyzések